Végitélet

Békés sötétséggé olvad az este,
nem létező vágyakat sért az idő,
a fájdalomnak és a szerelemnek
éjszakája jön béna kegyeletnek.

Nem láthatlak, ezért alázkodom,
gyógyító szerelmen,kongnak harangok
sosem maradunk egyedül,bármikor
messzeségből, közel hozzuk a távolt.

Fél álmomban néha hallok egy szót,
mint egy angyal, ki tékozolja napom
tények s az órák hiányát elgondolom
amit ígértünk örökre, ketten egykor.

Békés sötétséggé olvad az este,
hallottam régen is e súlyos csendet
szobámban,meztelen lábbal járok
bűvös  árnyékok tánca  egyformák.

Amit tudunk az ,csak részlet,de sok
kicsi  akkor lesz egész,ha elolvasod
életünk  könyvének első  oldalát
amik számunkra már  utolsó lapok