Az ironikus hódító

Alig ismertem férjét, asszonyom
csak azt tudom, hogy nagy  a hasa,
az imádó persze nem búsul emiatt,
ha a szép asszony férje görbe, sánta..

Kedves férje lehet ugyan beszédes,
de se Önre sem rám nem  veszélyes
állt közöttünk mint egy csúszó féreg
s mi vígan csókolóztunk felette.

Engem nem is érdekel ,de Önt igen
mennyire  butaság aggódni érette
esküről beszél, jegygyűrűről,végre
könnyeket önt bőven,  csak érette?...

Miért önti könnyeit  ilyen semmiért
nem szégyen megcsalni az önző férjet,
aki testileg és szellemileg is rettenet
aki soha nem fogja megérteni Önt

asszonyom,a hályog szemével kutat
keres mint orv  vadász  a holt vadat,
teste idétlen korcs, rövid, kicsinyke
s mint óriási hordó ring hasa előtte.

Gondos, okos sok terve van neki,
mindenki csak jót tud mondani róla,
míg cselédek  bokáját csipkedi lázzal
de már odébb nem,- a cseléd is  utálja.

Elrejti a pénzét meg a cukrot,Öntől
sőt a harisnyáját is megfejelné rögtön,
boldog, ha pár garast eldughat ártatlan
de örvend, ha matat a szoknyája alatt.

Ön nélkül él, de az Ön oldalán ténfereg
úgy ismeri báját, mint szamár a verset,
ha titkainkat kikottyantanám, véletlen
meg sem hatódna ,semmit sem tenne..

Én Önt úgyis magamhoz láncolom,
csak karjaink kell eggyé fonódjon,
köztünk reked, az unt vén s szabadon
egy öleléssel nyomjuk őt agyon, mi!