Amerre mentem

 Amerre  mentem  minden üde  és  tiszta

s  vadvirág-szagú  volt  a  levegő,

kéklő  távolban  felhő  ült  a  fákon

és   sugárkévék  aranylottak  az  égen.

Földig  virágban  kökénybokrok  álltak.

s  a  virágokon  zöld hátú   bogarak,

zsongtak,  zümmögtek  a  napsütésben

és  menta-illat  szállt  a  levegőben

:

Mély,  völgyekben  templomi  csend  pihent

mentem ,mentem nagyon messzi  mezőre

lankás  dombok  alján juhok  legeltek

és  furulya  szólt  pajkos-vidáman.

Fenn  a  magasban  pacsirta  énekelt

és  sárga  lepkék  szálltak  és  fehérek.

ünnepi  díszben  pompázott  a  táj

amerre  mentem  minden  mosolygott.

 Csak  ,  én  voltam  szomorú  e  napon

és  fájt  a  szívem  árván   szegény.