Az erdők tündére

Ott libben ö smaragd homályban

lidércfényként lengedezik,

s ha futsz utána vágyva-vágytan

és magát szívedre fonja.

 

Mosolya ölelőn belengi szíved

s ha már nincs senkije,

a lelkedre száll lágyan pihenni

zöld selymes álmok tündére.

 

S rád hull egy gyönyörű igézet

névtelen vágyak láza, lángja,

nem látod bár, csak érzed, érzed,

hogy most tied az erdők vágya..

 

Puha ölében ringatja fejed,

álmot lehelve, becéz és szeret

s örökre ott maradni vágyó,

de menni kell,már válnia kell.