Egy lany a hidon

 Egy  lány  megállt  a  hídon

és  némán  néz  a  vízre  

a  korlát  ráfonódik

ujjára  mind  a  tízre.

A  csillagok  megállnak

csodáira  nézegetnek

szeméi:  két  bús  csillag

a  vízben  mit  keresnek.

Arca  úszik  a  tükrön

alakot  és  szint  veszítve,

 hátul  a  kőpillérre

egy  árny  van  felfeszítve.

Rendőr  sétál  a  posztján

s  furcsán,  kémlelve nézi.

a  hold  ezer  nyilával

árnyát  véresre  vérzi.

Haja  csapdossa  arcát, 

 lángot,  ha  szél  lobogtat 

piros  szíve  hőség  lázzal

fehér  blúzán  kopogtat.

.A  parton  elfeküdve

álmodnak  szőke  füzek,

forró  testükre  rántják

a  paplant  úri  szüzek. 

Ezer  szemet  meresztek

lelkemnek  ablakából,

s  hangom  szédülve,  rogyva,

holtan  a  habba  kábul.

A  szájamon  átszalad

csókok  és  könnyek ize

S  a  lány  csak  áll  a  hidon

s  egy  könnycsepp  húll  a  viz