Hómezo

 Tág  a  hómező,

a végtelenbe  elvesző

s  ömlő, csillogó  taván

mint  a  súly    siklik,   ring  a  szán.

Tág  a  hómező,

a végtelenbe  elvesző

s  ömlő, csillogó  taván

mint  a  súly    siklik,   ring  a  szán.

Dús  ezüstös csalit

billenti  hamvas  gallyait

mely  tündöklőbb  mint  tavaszán

és  gyöngyvirágesőbe  lejt  a  szán.

 Ámde  napkelet

már  szüri-méri  a  szelet

és  szárnya  verdes  szaporán,

mint sebzett nagy madár az út porán.

S  ezüst fák  körül

hab  duzzad,  göndörül

s  tarajlik,  forr  a  hókazán

s fehér  tajtékon  szökken  át a  szán.

 Merre  most  vajon

e  táncos, csengettyüs  hajón

amelynek  bársonyos  ölén

varázs  borul fölém.

Kívánnám  bárcsak  halk  puhán

a  végtelennek  kapuján

röpülne  bé  velem  e  karcsú

szán.