Három pillangó a porban

  Hárman mentek a nyári délutáni  napfényben ,poros levegőt fújdogált a kis szél.Nem volt kedvük nagyon a beszédre sem.Irma meg a lakatoslegény es egy hosszú nyurga diák nem nagyon társalogtak.

Előttük  szép sötétzöld lombok  ,alig szuszogtak.Apró kis bogarak és lepkék szálltak felettük

Három  barna  pillangó  tánca  villogott  a  nyári lombo­kon  átfurakodó  napfény parányi porában

Irma  kacagva  nézte:

-  Az isten  keze  a  legügyesebb zsonglőr.  Látod,  mi­lyen  furcsán  pörgeti  ezt  a  három  lepkét,  amelyek  azt  gondolják,  hogy  élnek

.A  lakatoslegény  sapkáját  a  pillangók  közé  vágta:

-Velem  törődjél  mikor  veled  járok,  ne  ezekkel a  repülő  férgekkel.A  hosszú  diák  a  szerteröppenő  lepkéket  kísérte  szemével  sokáig,  amíg  a  szeme  könnyesre  fájdult:

-Ilyen  vadembernek  a  menyasszonya  Irma/ A  szőlősbe  értek,  a  leány  házához.  A  lakatos  betért az  öregekhez  egy  pohár  spriccerre.Irma  a körtefák felé  ment a diákkal

 -Olyan  szép  maga,  Irma,  mint  illatozó  fák  árnyékában nézett  júliusi  táj.  Minden  asszonyi  jóságot  ígérő barna  fény  hevíti  a  szemét.  Ha  jó  férjet  kapna ...Irma  vállát  rándította,s  körtét  harapott  ketté.

- Az  öregek  akarják,  hogy  ehhez menjek.  Jól keres.A  diák  kezébe vette Irma  kezét  és  megcsókolta.  Azután  ijedten  körülnézett,  mert  félt  a  lakatos  izmaitól. Irma  megsimogatta  a  diák  haját.Akkor már a   a  lakatos,éppen érkezett és a  bortól  jókedvűen intett Irma felé:

- Gyere  Irma,  add  a  karod.Elmentek.  A  diák  ott  maradt  és  őszinte  bánattal  ti­z  körtét  evett  meg,  azután  unalmában  a  felbukkanó csillagokat számolgatta.Heves  eső  indult.  A  diák  egy  futással  hazáig  sza­ladt  és  csuromvizesen  az  ágyra  dőlt.  Sok  lépés  koppant már  ablaka  alatt  a virradatban,  mikor  valahogy álomba szenderült.Irma  és  a  lakatos  sokáig  maradtak  a  kertben.  Irmát késő éjszaka    keresték  a szülei az  esőben. A  ribiszke-bokrok  alatt találtak rá  Irmára.  Sírt.A  lakatos  akkor  már  messze  járt.Irma  betegsége  hirtelen  fejlődött, azt mondják hogy    meghűlt az  esőben azon az éjjel..  A  diák  csak  két  hét  múlva  hallotta  a  bajt,akkor is  csak  annyit,  hogy  harmadnap  temetik  Irmát.

Vasárnap  délután  a  lakatos  a  kuglizó  kertjében  sörözött  és   kártyázott.  

Veszített.

- Még  egy  osztás,mondta   aztán  megyek  a  temetésre.Ismét  veszített.

- Eltemetik  nélküled  is - mondták  a  társai. -Kár  ezt  a  jó  társaságot megbontani.A  lakatos  osztott  és  még  egy  üveg  sört  rendelt.

Később  szólt:

- Milyen  jó  csókja  volt  szegénynek.  Tán  mégis  el kellett  volna  hogy  menjek  a  temetésére.

A  diák  regényt  olvasott  a  szobájában,  órájára  pillantott:

- Félóra  múlva  elhantolják  Irmát.Végig  nézett  az  öltözetén 

- Nincs  kivasalva  a  fekete  nadrágom,  így  nem lehet elmenni a  a temetésre.

Tovább  olvasta  a  regény  érdekes  fordulatát

.Irma tizennyolc éves  teste  erőset  koppant  a  koporsódeszkáján,  mikor  ügyetlenül  a  sírba  eresztették.  A  sírgödörtől  nem  messze  a  nyári  lombokon  átfurakodó  napfény  aranyporában  három  barna  pillangó  tánca villogott.

                                      Vége.

.

.