Miért

Ázott,  csatakos  szerteszét  a  táj,

fáj a hó  és  fáj a tél. 

 a  szél fütyül, az éjszaka hideg,

rideg  szíved  riadva  kalimpál.

Zihál a melled,  bús  vagy;  szomorú

hókoszorú,  mely  vállad  üli meg

elolvad,  nem  dísz- fejed  hullt  virág

meleg  csókot  kér  ajkad;

a szavad elhalt,  válaszod már  nincs

sírás   szorítja  torkodat; 

 remegsz;csurog  a  hólé:  szürke  patakok,

mint  egymáshoz  kötött  vén     komondorok.

 Sötét  van.  Fázol.Miért?  hova  tovább,                         

elszakadt  minden,  elszakadt  a  gát;

nem  tart  semmi,  az élet  elsodor

komor  a  tél és  komor a szobor

amit magadról vésett önkezed és

nem vár  többé  senki,  senki sem,

ö  is  elment,  elment  messzire

mit várhatok vajon a  közeljövőben.