Rombadolt kert
Szép kert, hová lett régi fényed, színed
már nem vagy az, mi voltál hajdanán,
fáj nagyonj, ilyen bomlottan látni téged
mosolygsz, de mint az őrült szép leány.
Mint gondos kertész táplált fürészelt
ültetett, oltott, sok kezekkel
most azt maga a vad természet,
maga szabadján, durván végzi el.
Derék egy kertész! össze-vissza nőnek
a görcsös ágak, megnyesetlenül
az üde park beillik ős erdőnek,
vén fák törzse korhad, mig ledől
Eltűnt az utak csillogó porondja,
s a nagy bozótban, törve, ott hever
a lépcső oszlopáról földre dobva
mohas-földon pléh üres veder.
Fejét a nimfa búsan elereszti
Könyűinek forrása rég elapadt
a szép szökó-kútat sárga por fedi
s az egykor fénylő márvány padokat.
Az üvegház is összedőlve, romba;
hol narancs pirult s izes ananász,
ott most a térdig érő fűben, ronda
disznóit őrzi egy álmos kanász.
Szép kert, hová lett régi fényed, színed
már nem vagy az, mi voltál hajdanán,
fáj nagyonj, ilyen bomlottan látni téged
mosolygsz, de mint az őrült szép leány.
Mint gondos kertész táplált fürészelt
ületettltete, oltott, sok kezekkel
most azt a vad természet,
maga szabadján, durván végzi el.
Derék egy kertész! össze-vissza nőnek
a görcsös ágak, megnyesetlenül
az üde park beillik ős erdőnek,
vén fák törzse korhad, mig ledől
Eltűnt az utak csillogó porondja,
s a nagy bozótban, törve, ott hever
a lépcső oszlopáról földre dobva
mohas-földon pléh üres veder.
Fejét a nimfa búsan elereszti
Könyűinek forrása rég elapadt
a szép szökó-kútat sárga por fedi
s az egykor fénylő márvány padokat.
Az üvegház is összedőlve, romba;
hol narancs pirult s izes ananász,
ott most a térdig érő fűben, ronda
disznóit őrzi egy álmos kanász.
Megjegyzések