Téli rege

Oly ködös már az esti alkony,

s gyűrött sötétkék felhőkön

ahol örökös bús éjjeli takarodón

szellőcske sepri táncát a sóhajon.

 

Csend van ,bágyadt remények,

csak a varjak károgása csörgő

s a lengedező pucér akácágról

lepereg az első fagyos apró dér.

 

S mint sugarakban a kis köd,

szét oszol az árnyak sötétjén

remegő bíboros derengésben

rá feszülnek vacogó leheletek.

 

Cudar szelek dörgő zenéjére

illanó fénycsóvák kergetőznek,

kacéran viharverten megrendülve

hullatják könnyeiket jég verten.