Titkok

 Elgondolom,  be jó  volna,  be  szép.

felemelni  nagy bátran  a fejem

és  ahogy  illik:  szép  szerelmesen

nézni  a jövő  bánatos  szemét.

Jövő,  te  nagy  titokzatos-titok!

Te  mindig  ámító,  bolond  színész

úgy  rejt  előlünk  el  egy  szürke  kéz

mint  titkos  szobát  sötét  kárpitok

Sok  évek  óta,  bús  napok  során

várom,  hogy  megszépül  a  Holnapom,

így  vártam  mindig,  bús  hallgatagon

míg  más  haladt  nagy  vígan,  szaporán

.

Tudom,  hogy  bús  volt  minden,  ami  volt;

tudom,  hogy  víg  a Jövő  sem  lehet

s  úgy  áll  szívem  a  múlt  s jövő felett

mint  ledőlt  városok felett  a  hold.