Zenés világ.

 Mint  az  őszi  fáradt fákon

át lehel  a  szél,  a  mákony

s furcsa  hangú  harsonákon

száll  el  a  hang  vérzően.

Oly  fonnyadtan  és  fonákon

muzsikál  a  sikoltásom

mintha  nem  is  Messiáson

vérezne  el  vézna  főm

 

Mert  én  mindent futni  hagytam

s  koldus  gőggel  itt  maradtam

szívemmel,  mely  forró  katlan

melyből  harsonáz  a  hang.

Csak  én  tudom  mennyit  adtam,

míg  az utakon  elakadtam

s  most  messziről  kong  riadtan

rossz  szívemben  vészharang!

Mindegy!  Én  békére  lestem

kimerültem,  térdre estem

 göröngy  marta  fel  a  testem

írt  sebedre   merre  kapsz?

 Már  tudom  mit  kell  csinálni,

koldusként  az  útra  állni

aprópénzért muzsikálni

és jön  a  béke,  jön  a taps.