A fák a barátaim

 Ősi  nyelvükön  mintha  mondanák

Jer  hozzánk,  mi  barátaid  leszünk

, nekünk is van lelkünk, szivünk eszünk. 

S  a  vén  akác  susog  mély   titkokat,

az  agg  tölgy  méltóságosan  fogad 

lehajlik  rám  a fűzfa  szomorún,

mintha az  ö  bánata  volna  búm 

sátort  von  az  előkelő platán

,levelein  titkos  sors  írva  tán

a  jegenye  őrt  áll  az  utamon,

megmutatja,  hol  az  igazi hon

,magas  homlokkal  áll  a  sok fenyő

és  várja:  vajon  most jo  barátja  jő .

És  ontja  reám  bűvös  illatát,

tudja:  szegény  tüdőmnek  éltet ád.

Mind,  mind vár reám, mindenik szeret

 s  nekem  szent  az  erdő,  a  kis  berek,

a fa,  mely fészket  hord,  rejt  ágain

.A  fák  barátaim,