A szavak szerelmese

 Én a szavak szerelmese vagyok!

A szálló, színes, szűz, szent szavaké ...

S most velük üzenem Néked, hogy szeretlek,

Hogy rabja lettem a két szép szemednek,

Mint a tiszavirág a tűnő tavaszé.

Építnék szavakból pompázó palotát

Csábosán csillogót, meseszépet

Varázsos várkastélyt, tornyos tündérlakot,

Kék égen szikrázó színarany napot

S mint kevély király kínálnám fel Néked.

Vagy vad vihart, zugó zivatart

 formalnek véle messze-messze ...

Hol hullámok mormolnak méla muzsikát,

Vérvörös virágok fűtik az éjszakát,

Egy trópusi-tikkadt szerelemszigetre.

És ha vágyam szavakba öntenem

Alélt ajkad csupa csóktól égne,

Remegő rímeknek selymes simítása

Szunnyadó szivedet lobbantaná lángra.

Ha szilaj szavaim szédült szele érne.

Én a szavak szerelmese vagyok

Szeretem őket és bennük élek,

De mégis édesem

án azt kívánnád;

Hagyjam ott szavaim szines, szép világát ...

Még a szavakat is megtagadnám érted! .