Az arató éneke

 Vágom a rendet,

vetem a csendet

az én vetésem biztos aratás.

véres kaszám csak élőbe vág

és mindent elér, ami cél, remény, vágy.

 

En vagyok a legjobb kaszás,

En vagyok az, akit senkise vár,

vágom a rendet fagyottan, keményen,

vetem a csendet, hogy mindent befedjen.

Az élet könyörög: lassabban, lassan.

Könny-árnyak peregve omolnak utánnam,

Keserves vad átkok próbálnak elérni,

De én nem érek rá soha visszanézni.

Sietek előre.

arató utamon elítélt mosolyok

S zúzott sóhajtások az életnyomok.

En semmitse bánok, mert mindent akarok.

Eletet se várok, hisz mindent

 megkapok.

és mindenen unottan, vacogva

 kacagok.

mig hervasztok, gyűlölök.

 Aratok.

Vágom a rendet,

vetem, a csendet,

Az én vetésem biztos aratás,

véres kaszám csak élőbe vág

Es mindent elér, ami cél, remény, vágy.

En vagyok a legjobb kaszás.

Az én kaszám mindig gyökérig vág. 

 

En vagyok a legjobb kaszás.

Az én kaszám mindig gyökérig vág.