Dal a rózsáról

 Lombok között sír az erdő lelke,

A rózsámat a bokor nevelte ;

Virágból lett, virág volt az anyja.

Mikor meghal, erdő, mező,

Tiulom, megsiratja

Megsiratja a madár az ágon,

Elhervad a virág a határon,

Gyászt ölt fel a zúgó-búgó erdő

S fenn az égen könnybe lábad

A bolyongó felhő.

Csillaghullás lesz a temetésre,

Az égre lesz a neve felvésve ;

A hol viszik, zokog a föld hantja,

S bánatában elnémul a

Kis falu harangja..

 .

Sírgödrét a szép tündérek ássák,

Koporsóját koszorúkkal várják .. .

Eltemetik, hogy senki ne lássa

És a földnek nem lesz soha

Több vlrágnyllása!.. .