Eltűnő pillanatok

 Te  még  csak  vársz  és  nem  tudod  miért,

ajtaját  szivednek  nyitva  hagyod

 vendégként  kopognak,  jönnek,  mennek 

 s búcsúznak  örökre  pillanatok.

Életed  kincsét feltarisznyálva

ők  várnak  mindent mosolyra, könnyre

 kapzsiságuk  akkor felejtsed,

ha  majd  a  tiszta  boldog  óra  jönne.

S ha sok  férfi   köztt  egy  ifjú  herceg

így szólna hozzád:  jöttem s maradok,

fussanak  el  szivedből  a fáradt,

halálos  unalmas  pillanatok.

És  ha  előkelő  komplimenttel

ritka  vendéged  is  elköszönne,

aljas-szándékú,  rossz  percek  elől

bezárhatod  szivedet  örökre.

Eltűnő percek  csillaghullásán

néhány  szép  emlék  még  visszaragyog

s  koporsó  után  dobott göröngyként

zuhognak  rád  a  pillanatok.