Enyém voltal

 Enyém voltál : tudom, érzem 

Valamikor, valamikor

Ciprusok közt elbolyongtunk

 Hol az a kor, az az őskor ?

Te : bronzhajű pásztorlányka

, én meg erős szilaj harcos

Szőrén ültem meg a lovat,

 nomád voltam, izmos, dacos !

A trópusi éjszakákon

, ha megszólalt bús furulyám :

Felém tártad hókarjaid.

 Feléd mentem, feléd csupán !

Sziklás vidék mohos kövén

 forró csókom zárta ajkad

Perzselő láng dúlta testünk 

é s csókomat : visszeiadtad

Sok-sok század mult azóta.

 Újraéltünk . • • Te asszony vagy !

Beférkőztél a szivembe.

 Létem, hitem, reménye vag y !

Szépséged most nem az enyém

. Csak leikeink ölelkeznek.

Talán -egykor- rrás csillagon .

 . . Sziveink is eggyé lesznek .