Feher billentyuk

 Est drága kincse volt már a szobában

S a kis fia ült rejtve, hallgatag

anyja belépett mint az álom, lágyan,

polcon megzengtek csöndes poharak.

Megérezte, fia már jöttét várja;

megcsókolta: „Itt vagy kis álmodó ?"

s aztán félőn néztek a zongorára,

Mert néha, este játszott s egy dalába

Volt gyermekszívét mélyen megfogó.

Várta szótlanul. A tágranyílt szemek

Bámultak anyja sok gyűrűs kezére,

Mely mintha menne sűrű hóesésbe,

Jatszottak a feher billenyuk felett.