Fekete tengeri utazás

 Egyszerre csak lenn, a hajómélyből

délibábos nóta hangja sírt felénk, 

temetve otthont, elhaggott tanyát,

kifosztott kunyhók meztelen falát

s ébresztve tenger-álmot, uj reményt

A dal felénk száll halkan, elmerengve.

Mi hallgatjuk  oly könnyes a szemünk

Mintha a szivünk majdnem megrepedne

s ébresztve tenger-álmot, uj reményt.

. 

Mintha e víz a szőke Tisza volna

és gőzgályánk egy kis halászhajó,

a gép kongása, a gulyák kolompja

s a dal  szerelmes, lágy furulyaszó  

s a dal  szerelmes, lágy furulyaszó 

a hajnal bíborfényt hint szét a tájon

s az ének elhal lassan, csendesen.

oriasi hajonk röpült a tengeren.

A hajnal bíborfényt hint szét a tájon

s az ének elhal lassan, csendesen . . .

 Gőzgálgánk röpült az Tengeren

s mi búsan merengtünk a fedélzeten.

.

 

.