Ha jön az ősz

 Még  merész  ívben  lendült  át  a  nap

a  meglapult  piros  tetők felett,

torzítja  még  a  zöld  az  árnyakat

amint  sötét  hegyek  közt  ögyeleg.

A  tűzkorong  sörényes,  sárga  teste

nyomán  pezsdül  a  rét  vad illata

hiába  jön   búcsúzni  minden  este

a  tűz,  a  szépség  hunyó  csillaga.

A  békanyál  búcsút  ezerszer  inthet

az  érett  szölöt  csípheti  a dér

zörgetheti  a  szél  a  rézkilincset,

a  zord  idő  tán  vissza  sose  tér

Mégis  pogányoltárom   lomha  lángja

egy  hajnalon  kialszik  sisteregve,

gonosz  hófergeteg  a  forró  máglya

zsarátnokát  széthordja  rendre,  rendre

A szüzek gyászdalt zengnek lágy gitáron

 ha   elszáll  a  rajongás,  vágy,  öröm

mellemett  a  Decembernek  kítárom

s   a  büszke  bálványokat  széttöröm. 

Zúzmos  szakállal,  fázva   jön   a  tél

a  mágneses  zord  észak sarkon  át

az  Orion  kelet  kőjében  kél,

Mint  dús,  ezüstös  diszü   szárkofág.