huszevesek

 Mikor születtek, nyögött a föld,

rombolta, dúlta véres orkán

s odakünn hulla hulla hátán

feküdt már, az ágyúk torkán

halált ordított a sátán.

Talán a végzet küldte őket,

hogy tombolhasson játszi kedve,

hogy ólomgolyós nagy ostorával

belevágjon e bús seregbe

és leigázza kacajával.

Ruhájuk kopott, arcuk fáradt,

jövőjük harcrakél a mával. . .

Mennének, de cipőjük vásott

s az élet a súlyos gondkapával

szemük köré mély gödröt ásott.

Mögöttük fakó, véres emlék,

előttük tán egy végítélet,

a sorsuk nyugtalan bolyongás.

Nekik az élet már nem élet.,

örökös, jajszavas lemondás .. .

Lélekharc