Jo szívu emberek

 Jószivűek  ők és áldott a lelkűk is,

kik itt, mellettünk száraz kenyeret esznek 

vékony testükből beesett szemük néz,

siratja őket az ág is, az ég is.

Kik olyanok, mint korhadt fakeresztek

 mély síron, melyben kedvesünk pihen

vagy dédanyánkat fedi árva rög.

Sivár mezők, melyeket hidegen

Halálosan betemetett a kor.

 

Az eletet s a mindent jelentik ők

a munkás kezek, a földi szenvedők

Ha másokra frissen derül a nap

 Az ő szemükből könnyek hullanak

.S ha csikorogva fordul a földkerék

,Hajoljatok meg, mert könnyezik a nép.

És elnézem őket hosszasan,

Oket, az élet fő erét 

És megcsókolnám szeretettel

 Az apám áldott két kezét.