Karacsonyest

 Ma régi, bűnös, könnyes harcát

 Nem vívja Elet és Halál,

 Megbékültek és elpihentek

 Egy örökzöld hegynek oldalán.

Kiléptek az álmok hónából

 Es most beszélik el egymásnak

, Hogy milyen kevés értelme volt

 Ennek az őrült csatázásnak.

Be szép ez most, legendák elfeledt

 Emléke lelkük halkan lengi át

 — S egész világ fölnéz az égre

, Hol a szeretet boqtja fátyolát.

Jászolából a Gyermek fénnyel

 Szórja csendes, boldog mosolyát

 S a megbékült, megtört világnak

 Hirdet és zeng örök melódiát. 

.