Keserves sorsok

 Az élet könnyes koldus útja

bus tragédiák termő méhe,

halálmagot vetett beléje

a suta sors átkozott ujja.

Nem jó lenni bús boldognak

untatnak a fáradt kedélyek.

mert fáradtak és kesernyések

a boldogsággal jóllakottak.

koldus kínok, koldus síralma

eget ostromló dacba jajdul

s a nyomott agyban eszme gyúl

egy dörgedelmes pillanatra.

Minden nyomor ezerszer áldott

és áldott minden bünfelejtés,

minden bánat, minden kesergés

ezek váltják meg a világot.

Szomorú sors és szomorú gőg

záporozott ránk bus keservet

csak az az áldott, aki szenved

és sírat sok elpusztult erőt.