Kihült szerelem

 Oly  idegen  most  előttem  az  arcod,

a  nevetésed, a szemed,  a  hangod,

és  idegen  a  csókod,szavad,

 mondd,  hol  hagytad  magad?

E  tűz  szemedben  ki  láttára gyullad

 ezt  a  forró  kacagást  hol  tanultad?

csókod  felmarja  most  a  kezemet

 mondd,  mi  történt  veled ?

Alommeséknek  csöndes  suttogásán,

a  dalaidnak halk-finom  bugásán

szívem  zajongva  reszketett  feléd

mondd,  emlékszel-e  még?

Szívem   azóta  szikratűzben  lángol

és  lelkemen  a  fehér  álomfátyol

most  is  szelíden,  selymesen  pihen.

 mondd,  nem  kell  már  szívem?

A  szemem  most    könnyesen  sugárzik,

a  mosolyom  most  is  búsnak  látszik

s  halvány  az  ajkam  hamvas  bársonya 

  mondd,  nem  kellek  már  soha ?