Kodbe borult határ

 Vlrágcsokros asztalomon fehér névjegyen

az első kézcsók az első szerelem

aztán levélhalmaz  egy és ugyanaz

telnek az évek és ismét egy tavasz.

A bálok nagy  zaja ki-kihallatszott

fényes bál ífja királlyá választott.

csókos, kacajos, virágos ifjúság,

zene, szerenád, nékem e vigasság.

Éjben a csillagok rám mosolyogtak

az ösvényt, az útat mutatták, világítottak.

ekkor csillagfényes szőnyegen jártam,

nem láttam nyomort,  napfényben álltam.

Elől az Ifjúság, utána egy hosszú,álom 

 kezet fog e barát én hasztalan várom .

nincs már  csillag. Borult, sötét az ég.

virágok lehulltak. Csak az idő mesél.

„Kődbeborult már a határ"

.s a  napfény egy sugara

oszes hajfürtömet

 csendesen számlálja.

Ősz hajfürtömet csendesen számlálja