Madárka a kalitkában

 Szabad teremtmény, kis madár

mely kéz  kegyetlen kéz  fogott el

tudom, sóhajtasz sorsodon,

s várod naponként a szerencsét,

Még alszik a hajnal, s te már

vered kalitkád szárnyaiddal

o mondd ki nékem, kis madár!

orülsz-e, vagy nem, álmaidnak ?

Ha hallja gazdád éneked,

gondolja: hálálod kölessét.

nem vélem én azt, s nem hiszem;

te átkokat zenegsz fejére.

Ha látja, hogy be van fejed

szárnyadba dugva, s csendesen vagy

azt mondja : már megfáradott,

sS elnyúgodott az én madárkám.

Nem,  nem a   te bús óráidat

bánkódva számlálod magadban.

shogy jobb reményed nem lehet,

utálod a napnak világát.