Már látom

 Még  tiszta  harmat  nyári  hajnalon,

e

zernyi  gyöngye  levélen,  galyon

 csillogó  színekre  töri  a  fényt.

s  már  látom :  nap  hevétől  felcsókolva 

Osszesűrítve  bús  felhőgomolyba

 leomolni  szürkén  az  út  porába

 pusztító  Vihar záporaként.

Még  kis  fiamnak  arca  bársonyán 

csak  öröm  suhan  el  öröm  nyomán;

tiszta  szemében  fény  űzi  a  fényt,

 s  már  látom:  arcát  gondredőkbe  gyűrve,

a  sorstól  gúzsba  kötve,  kimerülve lLeomolni

végül  a  sír-homályban,

vak  erők  törött  játékaként