Meglátogatlak

 Meglátogatla

csöndes,  bús  éjszakákon,

rezzen  az  ablak 

.messzi  kerül  az álom.

Meglátogatlak

,mikor  eszedbe  sincsen,

mikor  magad  vagy,

mikor  elhagy  az  Isten

 

Suhanó  árnyam

Csak  átalleng  szobádon

És  haloványan

nézel,  nézel  utánam

.És  önfeledten

Eláll  szived  verésed,

a  lelked feltem

Bóditó  rettegésbe

A  vád  titokban

forro   agyadra  támad

s  érzed  zokogva

hogy  nincs  neked  bocsána.t

Ott  maradt  nálad

.Reményem,  üdvösségem

:El  nem  bocsátlak,

Ezerszer  visszakérem.

Megis    n félj,    nem  bántalak

te  halvány  arczu,  bánatos  alak.

Ne gyilkolja  szived  a  gyötrelem

,Ha  emlékem  tenálad  megjelen.

Hisz  neked  is  van,  tudom, érzem

 Elég  részed  a  szenvedésben

!Ez  volt  a  végezet  felettünk

Hogy  boldogok  mi  nem  lehettünk

Ó,  hát  ne  félj,  ha  titkos  éjjelen(

Dúló  emlékem  nalad megjelen.

Remegve,  némán  ott  csak  átölellek,

Mmiként  az  árny  a  gyászban  élő  lelket!

És  letörlöm  sok  fájó  könnyedet

,Hisz  mindörökké  csak  —  szerettelek.