Mindent itt hagytunk

 Kacag a gyermek. Gondja, nem  komoly

az élet, ajkán derű és mosoly,

messzi ormokon

az öröm  napja

az éjt elhagyja.

Nevet az ifjú, győzelmet remél.

az élet arcán a derű kevély

s messzi vizeken

a gond hajója

bús terhét hordja.

Halkul a kacaj. A mosoly fakó,

hisz élet szava már nem bíztató.

Hisz árnyak nőnek

s a rév messzi még.

mint tenger s az ég.

Ifjúság, szépség esti ködbe vész.,

búcsúzni tőlük akkor rá sem érsz

s ha nem becsültük

fényes nappalunk,

mindent itthagyunk.