Mit hoz az Uj Ev

 Jön  újra.  Arca  eltakarva, 

karja mellén  keresztbe fonva,  

Uszályos  leple,  mely  sotét

Végig  borítja  termetét.

Mit  hoz?  Nem tudja senki azt most

 Békét  sugároz  szent  malasztost

 avagy  vihart,  fákat  kitép ő

melybe beléreszkethet ég,  föld

de  melynek  múltán  szép  szívárvány

Nem  íveződik  a  menny  határán

Hoz  bánatot,  bajt  eleget

Vagy  tán  ebből  most  keveset

És  az  örömből  garmadával 

Ki  hitetné  el  ezt  magával..

Hisz  mindig  úgy  volt,  hogy  a  baj

A  szenvedés,  a  gond,  a jaj

Csapatosan,  seregbe jönnek

Hol  lenne  itt  hely  az  örömnek 

Mit  hoz?  Ki  mondja  meg  nekem?

S  csak  áll  a  titkos  Idegen

S  bár  nem felel  a  néma  vendég

válasza  mégis  lelkeden  ég

s  bár  fanyar  mosolyát  se  láttad

a  választ  mégis  eltaláltad.

Mert  érzed,  hogy  az  emberélet

egyszerre  formát  nem  cserélhet,

a  baj,  a  gond,  a  szenvedés

az  új évben  sem  lesz  kevés.

S  örömhid  útja  nem  halad

Folyton  nyíló  rózsák  alatt,

de  fő,  hogy  erősen  remélj,

virágos,  boldog  hitben  élj,

hogy  bánatodnak éle  tompul

nem  lesz  részed  a  fájdalomtól,

s  hogy  a  boldogság  csalogánya

az  életed  széppé  dalolja 

higgyj  és  tápláld forró  reménnyel

szép,  de  beteg  illúziódat

nincs  változás... majd  érzed.

 Milyen  a  ma,  olyan  a  holnap