Nagy messze

 Nem fogtad el lelkem

 mámoros röptében

s mig késtél

 alkonyi napfénynél

 a múlás jött értem.

 Elszállott a lelkem

 sebzetten szabadon

. . Virágok,

 óh miért is nyílnátok

 haldokló avaron? 

! Uj világ, új tájak

 új tavaszt Ígérnek

S a vágyak:

 tüzei a nyárnak

 lassan mind kiégnek

. Meg-megáll a lelkem

 mert úgy fáj valami: 

Nagy messze ,

 zokogva, elveszve

 régi dalt hallani., ,