Nem hal meg aki szeret

 Nem  hal meg  az,  sohase  hal meg

ki  álmodott  és szeretett 

mi is  ölelkezésünk utján

bírjuk  az  örökéletet.

Élünk a fényben  és  az  árnyban

virág,  lomb  lelkűnkkel  teli

s  társul  a  bús fülemilével

mig  a magányt fölszenteli.

Fészkünk is  egykor  azt regéli

ha  benn  más párok  lejtenek,

hogy  itt  borultam  lábaidhoz

és  hévvel ott  öleltelek.

Miénk  a hang,  midőn  a gerle

zokogásától zeng  a  táj

a  mi  lelkünk,  midőn  a méhe

egyik virágról másra  száll.

Szerelmes párok  énekében

Lelkünk zokog,  sóhajt,  nevet

nem  hal meg  az,  sohase  hal meg,

Ki  egyszer igazán  szeret.

.