Csak akinek megmutatom

 Más  nem  láthat  az  én  szivembe

csak  akinek  megmutatom

de  az  aztán  beléje nézbet

kitárom  néki  szabadon.

Keresse  mélyét,  titkait  fel,

mi  benne  van,  tekintse meg

mind,  egyként  az  igazi,  valódi,

s  a  hitt  és  képzelt  kincseket.

Ha  akarja, szeresse,  védje,

óvja,  becézze;  engedem.

Vagy  tépjen  bele  vak  marokkal,

tiltásra  nem  rebben  kezem

Kinek  egyszer  is  megmutattam,

belső,  teljes,  lényeg-magam,

az  ellen  soha  gyűlöletre,

panaszra  nem  szól  ajakam.

Attól  tűrök  mindent,  jót,  rosszat,

érdemtelent   és  érdemest

és  sose  mondom  szilaj  szóval,

szivem  szeresd,  vagy  ne  szeresd!

Ki  látott  engem,  sóha  másnak

ne  lásson  többé.  Igy  legyen 

még  akkor  sem,  ha belehalnék

 csak  egy fátyol  van  szivemen.