Nem a tavasz

 Nem a tavasz, mi a szerelmet 

fehéren a homlokomra teríti

szomorúság sem jöhet kívülről,

öröm sem,  minden belőlem telik ki.

Magamban volt a vigasztalás is, 

ha,könnyeim útját 

frissen      ébredt rnosolylyal szegtem 

magamból indul s magamba tér

vissza minden,akárkit is

 mindig magamat szerettem.

De egy  sötét viz a hid alatt

ugy elszaladt, szaladt, szaladt.

Egyszerre minden lentmaradt.

Szemem, a hold szemével szembe

foszforeszkál a végtelenbe,

s ujjaim tiz ideges kúpja

halálos morse - jeleket

kopogtat rá a csdlagokra