Ölelj át

 Ölelj át szorosabban, édes,

már megint itt vannak az árnyak,

a becstelen, az örök éhes

fekete varjak nászra várnak.

A múltból vissza-visszajárnak.

tapaszd fülemre forró ajkad,

lihegd belé csókos igédet.

ne halljam én, hogy hívnak, csalnak.

Nem akarlak itt hagyni téged

kergesd szét ezt a bámuló népséget

én a tiéd akarok lenni

testestül-lelkestül, egészen.

Én teveled akarok menni

keresztül poklon, tűzön, vészen.

miért nem karolsz át ? Béna lettél ?

Mért nem beszélsz hát ? Néma lettél?

Vagy hunyóban a tűz, a láva ?

eredj, te gyáva!  Ha kialudt a gyertya

regi éned újra feltörően lázong

érzem utjaid másfele járnak.

.

                        

Vagy hunyóban a tűz, a láva ?

. . . Eredj, te — gyáva!