Titkosan

 Fájdalmaidat  ne  vidd  piacra

ne  sóhajts  úton,  útfélén,

nem  szükséges  az  életharcra

,hogy  segélyt  hivjál  szüntelen.

O hiszen  úgy  is  aki  hallja,

bizonyára  csak  kinevet

míg talán  a  mások  sóhaja

vérezni  készteti szívedet.

Ha  a  fájdalmak  bőszült  sírja

fejed  fölé  fölcsapni  kész

s  nincs  senki,  aki  feléd  tárja

karját,  nincs  egy  baráti  kéz

fejed  emeld  fel  büszkeséggel,

mint  a  hajthatlan  szírttető

s  szövetkezhet  a  föld  az  éggel

mi  ledönthetne,  nincs  erő

ha  tán  szíved  bú,  gond  lenyomja,

midőn  a  tömeg  Vesz  körül

s  kebledben  a  remények  romja

jelzi,  hogy  minek  sem  örül

,Arcodon  a  mosoly jelentse,

hogy  boldog  vagy  mint  csak  lehet,

oh  mert  a  búban  nagy  szerencse

ha  azon  senki  sem nevet.,

S  kebledben  a  remények  romja

jelzi,  hogy  minek  sem  örül

arcodon  a  mosoly jelentse,

Hogy  boldog  vagy  mint  csak  lehet,

Oh  mert  a  búban  nagy  szerencse

Ha  azon  senki  sem nevet.