Tukromben

 Tükrömből  szoke  fej mered felém 

 domborús  homlok,  mélázó ké szemek 

mik  messzi  néznek  hosszan, réveteg

 mint  csillagmécsek  az  ég  mezején

Szeplos arc feher lukteto  halánték

  táján  vibráló kis kek  erek

az  orr  cimpája  néha  megremeg,

de  ajkam zárt  s  merev,- holt remény.

am  mélyen  lent   banatos maszk alatt

 vd  vágy  lobog  s  a  béklyós akarat

 Jajongva  rázza  ólmos  láncait.

És  lázadoz  és  lázadoz  vadul,

De  béklyóiból  meg  nem  szabadul..

.A szívfalán  csak  vérző  rést  hasit.