Vágyakozás

 Most messze városok ölébe vágyom

  rég járt utak emlékeit hivom;

e bágyadt  és elárvult  délutánon

a  szivem minden messzeséget átfon

 s kitárni,  mint  mécsvirágszirom.

Oh,  furcsa játék  vágyni és kutatni

 Más  életét,  mely  most miénk lehetne

,A  percet,  mely igér,  de nem tud adni, 

A tegnapot,  mely nem tudott maradni 

S  szivünk  fölé  csak  a vágyait temette

.

Suhan,  suhan,  rohan és jaj,  elérni

 Nincs  oly  erő  s minden remény  hiába 

S csak bús  vigasztalás  a vágy,  az  égi,

 Bukásait,  ha újra  felcseréli,

Mint  éjt s  napot  a mindenség  világa.

De  majd  az  örök  est  előtt,  ha  büszkén 

Elérek mindent könnyű  diadallal

:A  kezdet  és  a  vég  ölelkezésén

 Zsámolyra hull  előttem majd  a törvény

 S Istent s világokat viszek  magammal!