A csend

 Mint  óriási  gyapju  takaró

,Befed  vigyázva  völgyet  és  hegyet

.És  nincsen  rajta  gyűrődés,  redő

S  alatta  halkan  jár  a  kegyelet.

Mint  drága  mívű,  arany  hangfogó

Keresztben  ül  az  érzés  búrjain 

,Hogy  ne  csattogjon  réztányér,  se  dob

Az  ihlet  nagy,  szent  pillanatain.

.S  ecsetével  lassan  színezni  kezd

:Opál  békét,  rózsás  baráti  kört

,Violaszín  magába mélyedést

,Fehér,  családi,  h alk  intérieurt

S diszkrét hangján balkan mesébe fog

:Van  egy  nyugalmas  ország  valahol

Ott  pálmalomb  virul  a  közökön

És  minden  házra  cipruság  hajol.

Ő  volt,  ki  már  bölcsőmnél  várt  reám

S  mióta járok,  fogja  kezemet

,ö   az,  ki  óva,  féltve  eltakar

,ő   lesz  az,  ki  Utókban eltemet