Tavaszi hangulat

 Gyönge,  fáradt.Mégis  biztat

erőst  játszik,

s  nem  jut  el  a  boldogságig.

Sűrű,  ezüstverte  haján

napsugár  ég

és  homlokán  ott  az  árnyék.

Mennyi  kusza  vonal!  Talán

legföbb  érdem

elsimítom,  így  ígértem.

Szeme  szeretetre  szomjas

s panasz  benne

vigyazok ra megigertem.

Szeme  szeretetre  szomjas

s panasz  benne,

O,  ha  egyszer  boldog  lenne.

Sírna   kacag,  szólna   hallgat

be  bús !  be  szép!

S  egyedül  viszi  keresztjét.

S  csak  fut,  keres   Isten tudja

rálel  végre

elveszített  életére.

 

 

 

 

 

 

Szeme  szeretetre  szomjas

s panasz  benne,

O,  ha  egyszer  boldog  lenne.

Sírna   kacag,  szólna   hallgat

be  bús !  be  szép!

S  egyedül  viszi  keresztjét.

S  csak  fut,  keres   Isten tudja

rálel  végre

elveszített  életére.

 

 

 

 

 

,

Gyönge,  fáradt.Mégis  biztat

erőst  játszik,

s  nem  jut  el  a  boldogságig.

Sűrű,  ezüstverte  haján

napsugár  ég

és  homlokán  ott  az  árnyék.

Mennyi  kusza  vonal!  Talán

legföbb  érdem

elsimítom,  így  ígértem.

Szeme  szeretetre  szomjas

s panasz  benne 

Szeme  szeretetre  szomjas

s panasz  benne,

O,  ha  egyszer  boldog  lenne.

Sírna   kacag,  szólna   hallgat

be  bús !  be  szép!

S  egyedül  viszi  keresztjét.

S  csak  fut,  keres   Isten tudja

rálel  végre

elveszített  életére.

 

 

 

 

 

Gyönge,  fáradt.Mégis  biztat

erőst  játszik,

s  nem  jut  el  a  boldogságig.

Sűrű,  ezüstverte  haján

napsugár  ég

és  homlokán  ott  az  árnyék.

Mennyi  kusza  vonal!  Talán

legföbb  érdem

elsimítom,  így  ígértem.

Szeme  szeretetre  szomjas

s panasz  benne 

Szeme  szeretetre  szomjas

s panasz  benne,

O,  ha  egyszer  boldog  lenne.

Sírna   kacag,  szólna   hallgat

be  bús !  be  szép!

S  egyedül  viszi  keresztjét.

S  csak  fut,  keres   Isten tudja

rálel  végre

elveszített  életére.

 

 

 

 

 

Tudod-e milyen szép itt nálunk

,mikor jön észrevétlen

a nyárillattal teleszőtt alkonyat

S emelt fejünkre nyár-esőként

csak hull, hull a csend.

Nincsenek könnyek, sóhajok

Sötét köpenybe burkolódzva tűnnél

kérdőjeles kiáltó holnapok.

Kétkedő hittel senkise kérdez..

Tudod. ilyenkor it mináilunk

megáll az élet.

 

Ti nálatok nem ilyen szép most

A nyár ott füstpalástban jár

és menekül a város.

Már fáradtá zúzta a robot

telkednek régi indulását,

s virágtalan szobádba térve

,jönnek még gúnnyal gondolat-árnyak.

 

De ha álomba fárad két látó szemed

,szivemben élő nyár-esti csendet

elküldöm Neked,

mert Tied bennem a hangtalan alkonyat

Minden Tied.

 

 

 

,

,