Bálám szamara

 Ha  elmém  csendes  tompaságát

 Feloldja  néhanap  a  mennyég:

Olyan  bolond  dolgokat  érzek

,Mintha  Bálám  táltos  szamara  lennék

.Ajkam- hűvös  igékre  nyílik.

Felkent  vagyok,próféta,  lángész

Elémbe  títkok-titka  tárul 

S  mit  más  nem  lát,  szemem  azon is  átnéz.

De  nem  sokáig  tart  a  szent  kegy

, Bálám-gazdám,  a  sors,  reámcsap 

;Eltűnnek  a  szép  látomások

,S  rá  elmém  is  vak  éjszakába  sáppad

  

.

S  megint  szamár  vagyok  csupán,

S  kocogok  lomhán és  bután

  .  .