Egy régi pajtásom

 Egy  szomorún  szép  nyárutánzó  őszön

mikor  a  rózsák  sápadt  szirma  pergett

, lelkem  csodatüikrén  egy  drága  gyerek

 képe jelent  meg .  .  . régi  ismerősöm.

Ismertem  őt  gyermekkori  mesékből

s  az  álmok  szárnyán jött  olykor  felém

,de  most  úgy  bukkant  váratlan  elém

,mint  drága  gyöngyszem  mély  tengerfenékből

.Hogy kicsoda s hogy hívják ? .  .  . azt  csak  sejtem

s  lelkem  tükrén  bár  képe  ott  ragyog,

nevét  százszor,  ezerszer  elfelejtem

.Ő  azt  súgja: „Én  a  Boldogság  vagyok I“

De  tudom,  hogy  rögtön  elveszejteném,

ha  valamikor  nevét  kiejteném.