Egyedul

 Elsötétedett.

Felhő-fantomok

kúsznak

városunk  tetői  felett.

Havat  dobál  a  szél,

 nem  ég  egy  lámpa  sem

 egyedül  érzi  magát

 aki  megy

,egyedül  a  kerítések

 eltűnő  során,

egyedül  a  sok-sok  fal  között

ezernyi  ember   közt  egyes-egyedül.

 Körül  tekint

 hívna  valakit

aki  segitne  talán csak  neki,

hogy  kilépjen   vagy  kinyissa  magát

hogy  öleljen  vagy  őt  ölelje  más,

de  a  vak,  dermedő  sötétben

beleég  az  iszonyú  való,

hogy  hiába  ölelne,  minden  hiába,

mind-mind  egyedül  van

amig  él,  magában

dermedő,  havas,

téli  éjszakán.