Elhagyott szereto

 Csak ment, csak ment bele az éjszakába

hátra se tekintett. Vissza se fordult

lába alatt a kavics megcsikordult

s ő tudta jól, hogy már minden hiába.

 

Tudta, nem hívja már sohase vissza.

Selymes hangja nem cseng többé fülébe

Csak ment, csak ment a lomha, őszi éjbe,

Reggelre lábnyomát a föld felissza.

 

Reggelre nem lesz semmi, ami mondja, 

hogy itt járt nála, de semmi gondja

Neki érte, örül, hogy elszakadt.

 

Csak a patak, a kis, sebes patak

lesz árulója tán, amely robogva

valamerre testét a partra dobja.