Elhagyott szereto
Csak ment, csak ment bele az éjszakába
hátra se tekintett. Vissza se fordult
lába alatt a kavics megcsikordult
s ő tudta jól, hogy már minden hiába.
Tudta, nem hívja már sohase vissza.
Selymes hangja nem cseng többé fülébe
Csak ment, csak ment a lomha, őszi éjbe,
Reggelre lábnyomát a föld felissza.
Reggelre nem lesz semmi, ami mondja,
hogy itt járt nála, de semmi gondja
Neki érte, örül, hogy elszakadt.
Csak a patak, a kis, sebes patak
lesz árulója tán, amely robogva
valamerre testét a partra dobja.
Megjegyzések