Új élet jön

 Mint tépett/föszlányú lobogószárnyak

,az égen apró felhőrongyok szállnak

.Libegnek, lengnek, fagyán

,  tétovaés nem is tudják, merre és hova

.Csak szállnak, szállnak. S nem tudják miért.

Tán eggyé legyenek.  Tán semmiért

.Mint a mezőn szétvert báránysereg,

űzötten, gyáván, úgy kerengenék

.Mi lesz velük ? 

Új élet jön  megint ?

Vagy már a Vég hűvös szárnya legyint 

?Mi jön ? Ki tudja ?  Ó, ki, Istenem 

?Jó volna már túllenni mindenen!

Jó volna túl már a bús életen

s békén élni a tiszta  Végtelen

ötén pihenve,  boldog béke lágy

karjain ringva, ahol csipkeágy

édes nyugalma vár, fogad, becéz 

!S hol minden örök, igaz és egész.

A sok-sok felhő így gondolja ezt

.De nem lehet.  És  halkan esni kezd.