Fonalszal

 Láthatatlan  fonalak  miriádja, 

melyek  bús,  árva  ember-sziveinket

 a  földtől  az  égig  kötözik  titkon

.Ők  védnek,  féltnek  és  tártnak  meg  minket

.A  milliárd  szál,  selyemlágy  lepelként,

 mindentől,  mi  reánk  tör,  mentnek,  óvnak.

 Rajtuk  lebeg  fel  néma  sóhajunk  is

 az  Úrhoz,  miként  egy  parányi  csólnak

.Ők  adnak  nekünk  életet  e  földön

 és  dobnak  végűi  a  fekete  űrbe,

 hogy  a  porunk  váljék  ott  porhanyóvá,

 s  legyen  új  élet  a  rögbe  vegyülve.

S  így  fakasztanak  más  sarjat  belőlünk 

legyünk  szent,  örök  körforgás  a  létben.

 Hisz  a  mi  sorsunk  is  csak  egy  fonal-szál

, mely  ered,  van  és  elszakad  a  légben.