Galambok

 Eresze  alól  árnyas  szempilládnak

A  vágyak  olyan  rebbenetlen  szállnak,

Mint  szárnyai  galambfiókcsapatnak,

Melyek  még  soha  össze  nem  riadtak

Szemem  nyugalmas,  sötétzöld  tavából

Mig  enybet  isznak  gyöngyharmat javából

:Bársonykávában  jóbizton  fogóznak

,És  titkos  csillagokkal  csókolóznak

De  meddig  tart e  tündértiszta  éltük 

?Egy  messzi  tó  tűzzel  izén  majd  értük,

Lidércfény  csalja  őket  ingoványra 

Nem  ismerek  a  visszatért  néhányra.

Aranysugárkint  többé  nem  cikáznak,

Eresz  alatt  lapulva  tétováznak

,A  tollúk  perzs,  szemük  világa  hályog,

Hiába  tárom  két  szemem  reájok.

Galambok,  kedvesek,  fehér-kezeskék 

!Ha  ez a gyász  rajtatok  meg  nem  esnék 

 .Ha  sohse  sütne  az  az  óra  rátok

,Hogy  tőlem  más  vizekre  elsóvárgtok