Ha emlékeim felújulnak

 Emlékeim ha felújulnak

s múltam könyvét ha forgatom

látom betűit néma búnak

sok könnyel írott oldalon.

 

Sötét betűk, sok hosszú mondat,

mely félbe sóhajjal szakadt

a könnyeket nem látta senki

s nem hall sóhajtásokat.

 

A lapok közt fakult virágok

miket kitűzve hordozók.

Öröm, virág ! Irigyelte, ki látott,

hogy oly jó volt hozzam az ég.

 

A fényt, a hírt a világnak adtam

az igaz gyöngyöt és hamisat

de mind magamnak tartogattam

A gyászt, önvádat és a tövist.